Több szempontból elég nagy kihívásokkal kellett szembenéznem a legutóbbi esküvőn…
Általában külön termet tudnak biztosítani a gyerekek számára, de a vendéglétszám nagysága miatt most az Öbölházban nem volt lehetséges. A gyereksaroknak szánt helyhez gyakorlatilag két méterre helyezkedett el az egyik vendégasztal. A vendéglátók segítségével sikerült nagyméretű cserepes növényekkel egy intim teret leválasztani a gyerekek számára.
Általában külön termet tudnak biztosítani a gyerekek számára, de a vendéglétszám nagysága miatt most az Öbölházban nem volt lehetséges. A gyereksaroknak szánt helyhez gyakorlatilag két méterre helyezkedett el az egyik vendégasztal. A vendéglátók segítségével sikerült nagyméretű cserepes növényekkel egy intim teret leválasztani a gyerekek számára.
A következő dilemmát az jelentette, hogy a mozgásos játékok – teke, labda …etc. – számára valamiféle „kaput” kellett kreálni, mivel közvetlenül a „játéksarokkal” (inkább játéktérrel) szemben a svédasztal helyezkedett el. Végül a megoldásként mutatkozott egy asztal beforgatása volt.
A „játszóteret” tehát két oldalt a növényekből és a befordított asztal, elölről a kisasztalokból alkotott sor, valamint a terem fala alkották. Ezúton is köszönöm az Öbölház csapatának, hogy sikerült a gyereksarok és játéktér kialakítása.
A „játszóteret” tehát két oldalt a növényekből és a befordított asztal, elölről a kisasztalokból alkotott sor, valamint a terem fala alkották. Ezúton is köszönöm az Öbölház csapatának, hogy sikerült a gyereksarok és játéktér kialakítása.
Az elrendezésből következett, hogy annyira nem lehetett szeparálni a gyerekeket a szülőktől, amelynek megvoltak az előnyös és a hátrányos oldalai. Mindenesetre az első kihívás megoldva. :)
A második kihívás a nagyon aktív, újra nyitott és mindig cserélődő gyerekek csapata alkotta, akiket a sok játéknak köszönhetően sikerült lekötnöm, tehát az esküvői gyermekfelügyelő szerepen érvényesült :)
Az előzetes egyeztetés szerint többnyire lányok voltak megemlítve, mégis elsőként egy huncut, amolyan „Bendegúz-féle” kisfiú jelent meg, aki apukája elől elfutva az esküvői gyereksarokba érkezett, ahol előbb minden játékot letesztelt; végül az ugráló kötélnél és egy játék mobiltelefonnál állapodott meg. Buda – így hívták - persze nem sokáig maradt egy helyben, mivel a plüssállatokat vitte „vándorútra”, megmutatva őket a vendégseregnek. Egy-egy „utazás” után mindig visszatért és egy újabb játékot csent el, aztán ismét elszöszmötölt a játékok között. Egyszer egy idegen „tárgy” jelent meg a játéksarokban, egy női táska. Buda anyukájának táskáját hozta el és rakta a plüssállatok közé :) Persze nagy mosolygás közepette sikerült visszajuttatnom az édesanyjának a kis csomagot.
A második kihívás a nagyon aktív, újra nyitott és mindig cserélődő gyerekek csapata alkotta, akiket a sok játéknak köszönhetően sikerült lekötnöm, tehát az esküvői gyermekfelügyelő szerepen érvényesült :)
Az előzetes egyeztetés szerint többnyire lányok voltak megemlítve, mégis elsőként egy huncut, amolyan „Bendegúz-féle” kisfiú jelent meg, aki apukája elől elfutva az esküvői gyereksarokba érkezett, ahol előbb minden játékot letesztelt; végül az ugráló kötélnél és egy játék mobiltelefonnál állapodott meg. Buda – így hívták - persze nem sokáig maradt egy helyben, mivel a plüssállatokat vitte „vándorútra”, megmutatva őket a vendégseregnek. Egy-egy „utazás” után mindig visszatért és egy újabb játékot csent el, aztán ismét elszöszmötölt a játékok között. Egyszer egy idegen „tárgy” jelent meg a játéksarokban, egy női táska. Buda anyukájának táskáját hozta el és rakta a plüssállatok közé :) Persze nagy mosolygás közepette sikerült visszajuttatnom az édesanyjának a kis csomagot.
| Időközben a lányok is megérkeztek: előbb egy testvérpár, majd unokatestvérük, aki szintén kislány volt. Először a jojót próbálták ki, ill. tanulták meg, majd a kaleidoszkóp aratott nagy sikert és meg is őrizte népszerűségét az est folyamán. Akadt olyan kislány, aki azt állította, hogy a kaleidoszkóp optikája „kivirágzott” és el-elvitte a játékot, hogy a szüleinek megmutassa a csodát. (imádnivaló volt :) Az előbbiek kipróbálása után azonnal lázas rajzolásba, színezésbe, nyomdázásba kezdtek a gyermekek. Az sem zavarta meg őket, hogy időközben bejelentették az esküvői vacsora kezdetét. Akik esetleg elmentek, nagyon hamar visszatértek és folytatták a korábbi játékos tevékenységet. Aztán megtalálták a kuglit és a „rádobós játékot” (karikákat kell minél távolabbról pálcikákra dobni). |  |
Időközben két kisbabát hoztak a szülők a játéktérbe, akik többnyire még csak nézegették a játékokat és a nagyobb gyerekeket. Két idősebb lány – 6 és 7 évesek –próbáltak anyáskodni és játszani a picikkel. Végül ismét egy testvérhármas érkezett az esküvői gyereksarokba, három leányzó, akiket inkább a mozgásos játékok – labda, teke – kötöttek le. Természetesen beszélgetni is szoktam a gyerekekkel, melyet néha egy két rock’n’roll muzsika vagy Éljen az ifjú pár kiáltás szakított meg.
Nagy kis kedvencem volt az esküvőn az egyik öt éves kislány, Vivi, aki elképesztő komolysággal rajzolt és színezett. Nehéz volt őt kizökkenteni, ha pedig mondott valamit, akkor ahogy mondta és amilyen szavakat használt, nagyon megmosolyogtató volt. Amikor mesélni kezdte, hogy ki ő és a mellette ülő két lány – rokonok voltak - , akkor az alábbi mondat hagyta el a száját: „Nem egymás házában lakunk, hanem a Kittiék ketten egyben, és én is egyben…”
Mivel – ahogy már említettem – terem, tánctér nem volt leválasztva, a gyerekek láthatták, amikor a szülők táncolni mennek, így a kislányok el-elhagyták a gyereksarkot egy-egy tánc erejéig, de mindig visszatértek. Gyakran a szülőket is hozták magukkal, akikkel szintén alkalmam nyílt beszélgetni.
Éjfél körül aztán fáradni kezdtek, tompította őket a zene. Azért még leálltak „papás-mamásat”, vagyis inkább „anya-lánya” szerepjátékot játszani. Az egyik kislány tekézett – ő volt a gyermek a játékban - , a másik pedig - az említett öt éves, cserfes Vivi az anyukát alakította. Nagy volt a sütés-főzés…, mert a játék szerint az anya várta haza a lányát a tekézésből…Leves, krumplifőzelék és sütemény voltak a menü. A kapcsolatot telefonon tartották, de természetesen – mivel egymás mellett ültek - , a játék és a valóság egybeesett…Az alábbi párbeszéd hangzott el:
Kitti: „Hallo anya, nem hallak ebben a zűrzavarban…”
Vivi: „Hallo, gyere haza ha mind a hatot (= hat bábut) leütötted.”
Mivel eltelt egy csomó idő és még mindig nem sikerült mind a hat bábut leütni, az „anyuka” (Vivi) türelmetlenné vált, és lejjebb adta:
Vivi: „Hallo, gyere haza ha egyet leütöttél…” :)
A teke és a terítés után, elfogyasztották a „vacsorát” és egy óra körül a legutolsó gyermeket, Vivit is hazavitték, így bezárult a mókatár…
Nagy kis kedvencem volt az esküvőn az egyik öt éves kislány, Vivi, aki elképesztő komolysággal rajzolt és színezett. Nehéz volt őt kizökkenteni, ha pedig mondott valamit, akkor ahogy mondta és amilyen szavakat használt, nagyon megmosolyogtató volt. Amikor mesélni kezdte, hogy ki ő és a mellette ülő két lány – rokonok voltak - , akkor az alábbi mondat hagyta el a száját: „Nem egymás házában lakunk, hanem a Kittiék ketten egyben, és én is egyben…”
Mivel – ahogy már említettem – terem, tánctér nem volt leválasztva, a gyerekek láthatták, amikor a szülők táncolni mennek, így a kislányok el-elhagyták a gyereksarkot egy-egy tánc erejéig, de mindig visszatértek. Gyakran a szülőket is hozták magukkal, akikkel szintén alkalmam nyílt beszélgetni.
Éjfél körül aztán fáradni kezdtek, tompította őket a zene. Azért még leálltak „papás-mamásat”, vagyis inkább „anya-lánya” szerepjátékot játszani. Az egyik kislány tekézett – ő volt a gyermek a játékban - , a másik pedig - az említett öt éves, cserfes Vivi az anyukát alakította. Nagy volt a sütés-főzés…, mert a játék szerint az anya várta haza a lányát a tekézésből…Leves, krumplifőzelék és sütemény voltak a menü. A kapcsolatot telefonon tartották, de természetesen – mivel egymás mellett ültek - , a játék és a valóság egybeesett…Az alábbi párbeszéd hangzott el:
Kitti: „Hallo anya, nem hallak ebben a zűrzavarban…”
Vivi: „Hallo, gyere haza ha mind a hatot (= hat bábut) leütötted.”
Mivel eltelt egy csomó idő és még mindig nem sikerült mind a hat bábut leütni, az „anyuka” (Vivi) türelmetlenné vált, és lejjebb adta:
Vivi: „Hallo, gyere haza ha egyet leütöttél…” :)
A teke és a terítés után, elfogyasztották a „vacsorát” és egy óra körül a legutolsó gyermeket, Vivit is hazavitték, így bezárult a mókatár…
RSS Feed
