Annyit tudtam, hogy szeretnék egy kis állatkát és mivel ismerősöktől hallottam, hogy törpenyulat lakásban is jól lehet tartani, így hosszas tanulmányozásba kezdtem a tartásával kapcsolatban. Így kb. két hónap hezitálás után rendeltem meg őt egy tenyésztőtől. Bevallom akkor még nem gondoltam, hogy mennyire mókás kis teremtményt veszek magamhoz, mert…

• a törpék közül is a legtörpébb törpenyúl…;
  
• ha boldog, megnyalja a kezem, vagy elégedetten nyammog…;
  
• ha ingerült nagyot dobbant a hátsó lábaival…;
  
• ha nagyon mérges, morog…;
  
• ha fel szeretné magára hívni a figyelmet, bökdös az orrával…;
  
• ha kíváncsi, szurikáta- üzemmódba kapcsolva, két lábra áll és a füleit hegyezi…;
  
• ha ilyenkor valami finomságot kap, akkor kenguruként két lábon ugrálva veszi el a zsákmányt…;
  
• bár a ketrecben lévő szénatartója állandóan tele van, ha nyitva a ketrec, akkor az első dolga, hogy a szénát tartalmazó zacskót megrohamozza, és kicsenjen belőle egy-egy darabot, amellyel aztán körbe-körbe rohangál…;
  
• imádja az almafa-ágat: ha vékonyabbat kap, akkor spagetti módjára az egészet eltünteti, ha vastagabbat, akkor csak a háncsot rágja le. A végeredmény: gyönyörű, halványsárga műalkotások. Ha a ketrecében kapja meg, akkor nagy erővel kirántva a kezemből, végighárfázik a ketrec rácsán, mert a zsákmányra koncentrál és annak elrejtésére, ha pedig a szobában, akkor boldogan rohangál vele körbe-körbe, mígnem egy félreeső helyen nekilát a rágcsálásnak…;
  
• egy-egy kartondoboz nem sokáig bírja, hiszen azon túl, hogy ebben bújik el, szívesen rágja és fogyasztja is azt…;
  
• henger alagútjába néha olyan sebességgel fut bele, hogy azzal együtt két métert csúszik még a padlón…;
  
• ha ismeretlen terepre kerül, akkor szétcsúsznak a lábai, mintha tükör jégen próbálna egyensúlyozni és a fülei antenna-szerűen előre dőlnek…;
  
• időnként váratlanul felugrik a kanapéra, vagy éppen az ember ölébe…;
  
• ha pedig nagyon bepörög, akkor labda módjára pattog, vagyis helyből ugrik fel…;
  
• a macskához hasonlóan ego-bajnok; szívesen bújik el olyan helyekre – pl. konyhaszekrény mögé – , ahonnét csak valamilyen cselhez folyamodva lehet kicsalni…;
  
• aránytalanul nagy hátsó lábai viccesen mutatnak, amikor a megfelelő nyuszi fogással felemelem. Olyan mintha éppen ejtőernyővel érkezne meg, és landolni készülne…;
  
• imád mosakodni: ilyenkor két lábra áll és mellső lábait megnedvesítve olyan mintha a fejét fogná és azt hajtogatná: „ezt már nem bírom idegekkel”…;
  
• ha nagyon jól érzi magát, akkor hempereg, vagy teljesen „kinyúlik”…;
  
• játéknak szánt törölközőjét rendszerint feltupírozza, dagassza és a ketrec egy pontjáról a másikra görgeti…;
  
• nagy lakberendező: a takarítás után szépen elrendezett tárgyait (labdák, ágak, papírtekercsek, kartondoboz…stb.) nagy erővel és elszántsággal a szemében dobálja szét, és amikor már elég nagy a rendetlenség, akkor boldogan nyúlik el a gyereknyúl…
  

Az alábbi képekkel kívánok mindenkinek Áldott Húsvéti Ünnepeket! :)


(Az elsőn éppen bándzsi dzsámping-olni készül a másodikon pedig ejtőernyővel érkezik,  …)

Néhány napja Illés Péter ceremóniamester interjú adásra kért fel engem. Kicsit meglepődtem, mivel mégsem érzem magam Balassi féle magasságokban, de azért megtisztelő volt számomra. Az interjút az alábbiakban olvashatjátok:


"Soron következő beszélgetőpartnerem Molnár Krisztina esküvői gyermekfelügyelő. Ami első hallásra bizony elég nagy újdonság és különleges szolgáltatásnak számít. De tőlünk nyugatabbra, például Nagy-Britanniában már azokon az esküvőkön, ahol jelentős számban számítanak gyerekekre egyértelmű, hogy esküvői gyerekfelügyeletre ugyan úgy gondolnak, mint fotósra, videósra vagy ceremóniamesterre.
Az esküvői gyerekfelügyelő a gyerekek számára is élménnyé varázsolja az esküvőt az erre a célra kialakított gyereksarokban a megfelelő eszközök segítségével. És nem utolsó sorban megkönnyíti a felnőtt vendégek (anyukák és apukák) dolgát is, akik így kikapcsolódhatnak és lazíthatnak kicsit az esküvőn.

Miért az esküvői gyerekfelügyelet választottad mesterségedül?
Angliában még 22 évesen babysitter-ként foglalkoztam először gyermekekkel. A családban, ahol laktam több családi esküvő is volt az évek alatt, így bepillantást nyertem az angolszász esküvők világába és itt találkoztam először esküvői gyereksarokkal.

Mikor hazaköltöztem, akkor az egyik barátnőm megkért, hogy segítsek élménnyé tenni a gyermekek számára is az esküvőjét, így tapasztalataim alapján összeállítottam az esküvői gyereksarkot. Az ő esküvőjén vendégként és gyermekfelügyelőként is részt vettem, így éjfélig nem táncoltam, mivel a gyermekekre figyeltem, de mindenképpen öröm, hogy így alakult, mivel ekkor esett le a tantusz, hogy szeretem ezt a foglalkozást. Imádom az esküvőket és gyerekeket, így egyszerre duplán tudok töltődni esküvői gyermekfelügyelőként.

Mesélj kérlek a munkádról, mit tartozik a feladataid közé egy esküvőn?"

A további kérdésekre a választ Illés Péter ceremóniamester oldalán  kapjátok meg:

Legutóbbi helyszínre érkezésemkor érdekes látvány fogadott. Eleinte azt gondoltam, hogy dinnyemagok szóródtak szét a földön. Persze feltettem magamnak a kérdést, hogy OK, de mit keresnének a dinnyemagok rendezvény színhelyén?! Aztán észrevettem, hogy légytetemek tömkelege hever a kőpadlón…Gyorsan partvist és lapátot kértem egy hölgytől, aki a rendezvényház alkalmazottja volt. Elmondta, hogy néhány napja permetezést hajtottak végre a helyszínen, de a vegyszer csak néhány nap múlva kezd hatni... Felmosó felszerelést is kértem, de azt már az említett hölgy nem engedte ki a kezéből, így kérésemre felmosta a padlót. 
Sajnos az este folyamán még többször fel kellett söpörni, de a légyhullás már nem volt annyira intenzív az esküvői gyereksarok környékén…
A fentieket csak azért írtam le, hogy a gyerekfelügyelőnek néha „szokatlan” feladatokat is el kell látnia azért, hogy a gyereksarok tökéletes és higiénikus legyen, mire a gyerekek megérkeznek. 

Elengedi, amelynek hatására a lufi színes táncot jár a levegőben, Milán és a kutya pedig annak kergetésébe kezdenek. Miután az "aff" leesik, Milán - édesanyja örömére - visszahozza, és kezdődik minden elölről...

A játék egy újabb bizonyíték arra, hogy a gyerekek bármivel elvannak és nem feltétlenül a legdrágább játékokkal lehet őket lekötni.

Egyébként edzésnek sem utolsó a pumpáló számára, a fotósnak pedig felér egy kalanddal, ahogy az a képen is látszik...

Itt épp felém  szállt a lufi, Marci kutya és a család örömére :DDDD

A következő dilemmát az jelentette, hogy a mozgásos játékok – teke, labda …etc. – számára valamiféle „kaput” kellett kreálni, mivel közvetlenül a „játéksarokkal” (inkább játéktérrel) szemben a svédasztal helyezkedett el. Végül a megoldásként mutatkozott egy asztal beforgatása volt. 

A „játszóteret” tehát két oldalt a növényekből és a befordított asztal, elölről a kisasztalokból alkotott sor, valamint a terem fala alkották. Ezúton is köszönöm az Öbölház csapatának, hogy sikerült a gyereksarok és játéktér kialakítása.

Az elrendezésből következett, hogy annyira nem lehetett szeparálni a gyerekeket a szülőktől, amelynek megvoltak az előnyös és a hátrányos oldalai. Mindenesetre az első kihívás megoldva. :)

A második kihívás a nagyon aktív, újra nyitott és mindig cserélődő gyerekek csapata alkotta, akiket a sok játéknak köszönhetően sikerült lekötnöm, tehát az esküvői gyermekfelügyelő szerepen érvényesült :) 

Az előzetes egyeztetés szerint többnyire lányok voltak megemlítve, mégis elsőként egy huncut, amolyan „Bendegúz-féle” kisfiú jelent meg, aki apukája elől elfutva az esküvői gyereksarokba érkezett, ahol előbb minden játékot letesztelt; végül az ugráló kötélnél és egy játék mobiltelefonnál állapodott meg. Buda – így hívták - persze nem sokáig maradt egy helyben, mivel a plüssállatokat vitte „vándorútra”, megmutatva őket a vendégseregnek. Egy-egy „utazás” után mindig visszatért és egy újabb játékot csent el, aztán ismét elszöszmötölt a játékok között. Egyszer egy idegen „tárgy” jelent meg a játéksarokban, egy női táska. Buda anyukájának táskáját hozta el és rakta a plüssállatok közé :) Persze nagy mosolygás közepette sikerült visszajuttatnom az édesanyjának a kis csomagot.  

Időközben két kisbabát hoztak a szülők a játéktérbe, akik többnyire még csak nézegették a játékokat és a nagyobb gyerekeket. Két idősebb lány – 6 és 7 évesek –próbáltak anyáskodni és játszani a picikkel. Végül ismét egy testvérhármas érkezett az esküvői gyereksarokba, három leányzó, akiket inkább a mozgásos játékok – labda, teke – kötöttek le. Természetesen beszélgetni is szoktam a gyerekekkel, melyet néha egy két rock’n’roll muzsika vagy Éljen az ifjú pár kiáltás szakított meg.

Nagy kis kedvencem volt az esküvőn az egyik öt éves kislány, Vivi,  aki elképesztő komolysággal rajzolt és színezett. Nehéz volt őt kizökkenteni, ha pedig mondott valamit, akkor ahogy mondta és amilyen szavakat használt, nagyon megmosolyogtató volt. Amikor mesélni kezdte, hogy ki ő és a mellette ülő két lány – rokonok voltak - , akkor az alábbi mondat hagyta el a száját: „Nem egymás házában lakunk, hanem a Kittiék ketten egyben, és én is egyben…”

Mivel – ahogy már említettem – terem, tánctér nem volt leválasztva, a gyerekek láthatták, amikor a szülők táncolni mennek, így a kislányok el-elhagyták a gyereksarkot egy-egy tánc erejéig, de mindig visszatértek. Gyakran a szülőket is hozták magukkal, akikkel szintén alkalmam nyílt beszélgetni.

Éjfél körül aztán fáradni kezdtek, tompította őket a zene. Azért még leálltak „papás-mamásat”, vagyis inkább „anya-lánya” szerepjátékot játszani. Az egyik kislány tekézett – ő volt a gyermek a játékban - , a másik pedig  - az említett öt éves, cserfes Vivi az anyukát alakította. Nagy volt a sütés-főzés…, mert a játék szerint az anya várta haza a lányát a tekézésből…Leves, krumplifőzelék és sütemény voltak a menü. A kapcsolatot telefonon tartották, de természetesen – mivel egymás mellett ültek - , a játék és a valóság egybeesett…Az alábbi párbeszéd hangzott el:

Kitti: „Hallo anya, nem hallak ebben a zűrzavarban…”

Vivi: „Hallo, gyere haza ha mind a hatot (= hat bábut) leütötted.”

Mivel eltelt egy csomó idő és még mindig nem sikerült mind a hat bábut leütni, az „anyuka” (Vivi) türelmetlenné vált, és lejjebb adta:

Vivi: „Hallo, gyere haza ha egyet leütöttél…” :)

A teke és a terítés után, elfogyasztották a „vacsorát” és egy óra körül a legutolsó gyermeket, Vivit is hazavitték, így bezárult a mókatár…

“Mindannyian vendégeskedtünk már olyan esküvőn, ahol a nap egy bizonyos részében a gyerekek vették át a főszerepet, és ahol az ifjú pár akkor egy időre mellékszerepbe került. Ez teljesen rendjén való, mivel a gyermekek „szeretetbombák”, így mindenkinek felfelé kerekedik a szája, amint meglát egy 6 éves „királylányt”, vagy „talpig úriembert” a vendégvárás során.

Azonban azt jó tudnunk, hogy a gyerkőcök nem csak otthon kérnek szabadságot a szüleiktől, hanem az esküvőn is 
Ilyenkor az apukák teljes foglalkoztatásban vannak; mivel új „terepen” szerepel a gyermek, amely az újdonság erejével hatva ez utóbbiak számára a felfedezés örömét, az előbbieknek pedig megpróbáltatásokat jelentenek.”

A blog további részéért kattints ide:  http://www.molnarlaszloandras.hu/1/post/2014/03/hvjunk-e-gyerekeket-az-eskvre.html

A terem ne legyen „hodály-szerű”, hiszen egy olyan intim teret kell kialakítani, ahol a gyerekek biztonságban és otthonosan érzik magukat. A túl kicsi tér sem jó, mivel a gyereksarok részben „átjáró ház”: a szülők, nagyszülők is bejárnak, leülnek, beszélgetnek; illetve néhány  mozgásos játék indokolja a nagyobb teret.

A helyiség tényleg legyen „felszabadítva”, mert jártam már úgy, hogy a pár számára azt kommunikálták a szervezők, hogy van egy plusz terem, ahol ki lehet a gyereksarkot alakítani, és megérkezve a helyszínre egy raktárszerű helyiséget találtam, ahová az esemény főszíntereként szolgáló „nagy” teremből  fölöslegessé váló asztalokat hozták ki.  Persze megoldottam a szervezőkkel(egymásra raktuk az asztalokat), de a „raktár-feeling” megmaradt, amely magában hordozta a balesetveszély lehetőségét is.

Elengedhetetlen a megfelelő megvilágítás is, hiszen amíg tart a buli, addig a gyerekek nagy része lázas alkotásba merül, így fontos, hogy az általam a rendezvényre vitt asztalok megfelelő megvilágításba kerüljenek.

Számolni kell azzal, hogy a kisebb gyerekek nem bírják olyan sokáig a fent létet, ezért azt is figyelembe kell venni a helyszín kiválasztásakor, hogy legyen egy félreeső sarok a termen belül, ahová a matracokat elhelyezhetjük. Bár az esetek túlnyomó többségében a gyerekek annyira „túlpörögnek”, hogy lehetetlen őket lefektetni, vagyis ők a gyereksarkon belül „buliznak”…